Nekem nem kellenek a kegyes hazugságok. Nem kell a gyengéd érintés. Ragadj meg, és vágd a szemembe az igazságot.
Nem kell a selymes rózsa, mely tövissel teli bokorról való.

Mit szólsz hozzá?

Remélem, mindenki jól van. Beleszámítva az érettségizőket is. Én biztos egy idegroncs leszek két év múlva, de azért Ti legyetek csak nyugodtak, és épelméjűek! Muha.
Manapság elég szórakozott vagyok. Nagyon sok mindenre nyitott lettem és minden annyira érdekel, és néha annyira felpörgök, hogy ááááá. Ellenben az iskola - na arra tojok magasról. Pedig nem kéne. Dehát úgy tűnik csendes lázadói korszakomat élem. Nem tud érdekelni semmi, ami ott történik. De tényleg semmi. Jó, eddig sem voltam egy kitűnő, jeles tanuló... De mostanában még inkább eltávolodtam a "szorgalmas diák" jelzőtől.
Verset írok, ami engem lep meg a leginkább. Sokszor szerettem volna megírni egyet-egyet, de sosem tudtam rímet faragni. Vagy ha igen, hát akkor is orbitális baromságokat. Már megvan két versszak, melyeket úgy a közepének szánok. Kellőképpen feltüzelt a dolog, mit ne mondjak. Leköti a figyelmem. És persze eltereli a tanulásról. Hát most mit mondjak... kit érdekel? :D

Mit szólsz hozzá?

Nem mondhatják rám, hogy nem vagyok hangulatember. Ma például minden ok nélkül szárnyaltam. Most már kicsit alábbhagyott ez a lendület, de azért kintebb másztam a gödörből. Talán az újításnak is köszönhető. Imádlak Andzse.
Írnék, írnék. Csak... mit is? Semmi ötletem sincs jelen állapotban. Elkezdtem írni egy fantasy-sztorit, de sok idő kell ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzam. Ezúttal szeretnék alaposabb munkát végezni. A gondom csupán annyi, hogy utálom a leírásokat. Szinte csak dialógusokból álló könyveket írnék. Olyan elmélázó, eltöprengő írásokat. Majd meglátjuk, sikerül-e összehoznom valami jó kis beteg novellát.
Addig is imádkozzatok, hogy megszálljon az ihlet.

Mit szólsz hozzá?

Hülyeség azt mondogatnia az embernek, hogy ,,Jó vagyok, a legjobb vagyok, meg tudom csinálni." Mert nem vagyunk a legjobbak, nem tudjuk megcsinálni. Fő a magabiztosság.... köszi. Kitörölhetem vele a seggemet. Még ha mások mondják, nekik sem szabad elhinnünk, hogy jók vagyunk. Mert aztán jön a pofára esés, és nehéz lesz felállni.
Gyűlölök csalódni. Felesleges beleélni magunkat dolgokba. Az eredménye: csalódás. A pozitív csalódás boldogság. Volt már részem abban is. De a negatív... az egy váratlan pillanatban úgy rátapos a lábadra, hogy soha többé nem lesz kedved állni.

Mit szólsz hozzá?

Amikor a Halál a közeledbe férkőzik, és bűzös leheletével az arcodba hajol, nem gondolsz a boldogságra. Az élet szépségére, a büszkeségre, az örömökre. Az egyetlen, amit érzel, a félelem. Bizonytalanság. Annyira remegsz, hogy eszedbe sem jut végigpörgetni az életedet. Vagy dicsően visszatekintetni a múltad. Csak nézel bele ennek a pokolfajzatnak a pofájába, és vársz. Vársz egy pillanatra. Egy meghatározó pillanatra. Aztán a Halál torkonragad, de pedig fulldokolni kezdesz, és nem vársz többé semmi dicsőséget.

Mit szólsz hozzá?

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |